Scott és Fuller (1965) által megalkotott ún. négyszakasz-modell a mai napig megállja a helyét. Az első szakasz az újszülöttkor, amely a születéstől a 12. napig tart. Ezt az időszakot a kutyakölykök egy mesterséges „odúban” töltik, ahol a környezet érzékelése a tapintási és a szaglási ingerekre korlátozódik. A kölykök, a farkasokkal ellentétben, egyéb szociális ingerekkel is találkozhatnak (pl. gazda, tenyésztő érintése/simogatása). A farkaskölyköknek ebben az időszakban csupán az anya, illetve az alomtársak jelentik a fizikai interakciók forrását.

A következő időszak, az átmeneti időszak (13-21. nap), ahol a különböző érzékszervek egyre fejlettebbek lesznek, többek között kinyílnak a szemek, és a fülek. Emellett megjelenik a kutyák kommunikációjának egyik kulcsfontosságú motoros eleme, a farokcsóválás.

A szocializációs szakasz a 22. naptól egészen a 84. napig (közel három hónapos korig) tart, és ezen időtartam feleltethető meg az érzékeny periódusnak, ami alatt a kölykök a szociális környezetről (alomtársak) tanulnak.

A negyedik szakasz egészen az ivarérettség eléréséig tart. Az utolsó periódust a serdülőszakasznak hívjuk, amely a szocializációs szakasz végétől egészen a 6. hónapig vagy tovább tart. A serdülőszakaszban tovább folytatódik a kölyök szocializációja, amikor már nemcsak a gazdával, illetve a alomtársaival ismerkedik, hanem egyéb fajtársakkal, illetve a idegen emberekkel is.