A kölyöktesztek nagy népszerűségnek örvendenek már egészen a 60-as évektől, hiszen az emberek úgy tartják, hogy a kölyökkori viselkedésből meg lehet jósolni a felnőttkori viselkedést. Ennek ellenére a kölyöktesztek prediktív értékeiről szóló tanulmányok nagyon vegyes eredményekről számolnak be. A mai napig számos olyan kutatócsoport van, akik egy prediktív kölyökteszt kidolgozásán munkálkodnak, azonban mind a mai napig elmondható, hogy a kölyöktesztek prediktív értékei igen alacsonyak. A kölyöktesztek célja, a viselkedés azon összetevőinek feltárása, amelyek erős genetikai meghatározottság alatt állnak, és amelyeket az egyes környezeti hatások sem képesek jelentősen, illetve hosszú távon megváltoztatni.

Emellett nehéz egy általános, minden fajtára hasznos tesztet kifejleszteni, hiszen az egyes fajták különbözőképpen fejlődnek, illetve a különböző viselkedési rendszerek (pl. félelmi viselkedés, apportképesség) nem egy időben érnek. Téves eredmények születhetnek, ha az adott viselkedési rendszert nem a megfelelő időpontban vizsgálják. Pontatlan eredmények születhetnek, például akkor, ha a kölyökkutyák félelmi viselkedését vizsgálják, hiszen ezen viselkedésről kiderült, hogy jelentősen változik az egyedfejlődés során.

Továbbá szintén gondokba ütközünk, amikor szeretnénk visszamérni a felnőtt kutyákat, annak kiderítésére, hogy vajon a kölyökkorban mutatott viselkedésük mennyire tükrözte a jelenbeli viselkedésüket. Általában ilyenkor már a legtöbb kutya számos képzésen vett részt, ami jócskán befolyásolja a tesztben mutatott szereplésüket.

Ennek ellenére elmondható, hogy a kölyökteszteknek megvan a maga előnye, hiszen a tesztek során a kölyök számos fizikai és szociális tapasztalatra tesz szert. A teszteket általában a kölyök számára idegen személy végzi, és a tesztek során a kölyök számos környezetről tanul. Emellett a teszteknek köszönhetően a tenyésztő információt szerezhet a kölyök egyedfejlődési állapotáról is. Ha kölyöktesztek alkalmával kiderül, hogy egy-egy kölyök gyengébben teljesít alomtársainál, akkor a tenyésztőnek, vagy majd a gazdának meg van a lehetősége arra, hogy a kölyökkel olyan irányba foglalkozzon, aminek hatására a kölyök hiányosságai eltűnnek, és teljesítménye alomtársaihoz hasonló legyen.